Küldetésemnek érzem, hogy rávegyelek téged, mint nemrég szült nőt arra, hogy ne akarj megfelelni mindenféle homályos, lehetetlen társadalmi elvárásnak.

Hiszen amint elfogadod, hogy az anyaság nem  arról szól, hogy muszáj tökéletesnek lenned, abban a pillanatban megszabadulsz egy sor görcsös elvárástól. És utat engedsz az ösztönösségednek és a megérzéseidnek.

Ami azért sem könnyű, mert a közvélemény nem igazán támogatja az elég jó anyákat. És akkor még finom voltam. Ha nem vagyok finom, akkor azt mondom, ha elkezdesz elég jó anya lenni ahelyett, hogy azon görcsölsz, miért nem vagy tökéletes, akkor…

kábé úgy fogod magad érezni, mintha állnál a széllel szemben azzal a nőknek kifejlesztett pisicsővel. És próbálnál állva pisilni, mint a pasik.

De nyugi, a helyzet nem reménytelen.