Szombat délután, itthon. A gyerekek tombolnak a trambulin és a tabletek között. A férjem szkrollozik a távirányítóval. Én ülök a kanapén és dolgozom. Felteszem a gátsebről írt posztomat a facebookra. Képet szerkesztek hozzá. Bekulcsszavazom. Emészthető bekezdésekre tördelem.
Megérkezik a macska az ölembe és végigsétál a laptopomon. Kitörlöm a lába nyomán született krikszkrakszokat. Vad dorombolásba és dagasztásba kezd, a karma szurkálja a karomat.
A férjem megint egy hitleres dokumentumfilmmel büntet. Elkapcsoltatom. Talál egy lövöldözős-száguldozós-szexelős remeket. A gyerekek ide-oda rohangálnak, néha vihognak, mert a néninek látszik a popója és megkérdezik, hogy tényleg meghalt-e az a fickó. Úgyhogy ezt is elkapcsoltatom. Johnny Depp, maradhat?
😮❌ Vigyázat, most durván spoilerezni fogok a filmajánló során. ❌😮
Ha meg akarod nézni, most tegyél félre kicsit. Márpedig meg akarod nézni, hidd el nekem.
Filmajánló 4 gyerekes anyuról
Tehát Johnny Depp összefut a parkban néhány jó fej gyerekkel, akikről kiderül, hogy mind testvérek, ráadásul négyen. Itt válik számomra kissé érdekessé a sztori, merthogy feltűnik anyu is. Anyu, 4 gyerekkel. Ez ismerős.
Ahogy összemelegednek és egyre több időt töltenek együtt, úgy távolodik el Johnny Depp a feleségétől. A nő kedves, nincs semmi hol voltál már megint, meg majd elválok. Se ordítozás, se tányércsapkodás. De azért szép lassan átpártol egy másik pasashoz. Nem lehet rá haragudni, nem szeret egyedül lenni.
Mondjuk, azt nem értem, miért nem beszélgetnek. Így azért nem nehéz eltávolodni: nulla kommunikációval. A kapcsolat megmentésére irányuló össz tevékenysége az, hogy elolvassa Johnny Depp naplóját. Nem túl korrekt.
Majd azt mondja neki, hogy jöjjön haza este, mert ő itt lesz. Hát, gyenge próbálkozás a házasság megmentéséhez. Ezt is már csak akkor, amikor ég a ház. Előtte hónapokig egy rohadt szó nélkül dekkolt otthon esténként egyedül. Ez a női hozzáállás elfogadhatatlan számomra.
Jó, tudom, nekem könnyű, mert mi ezer dologról tudunk beszélgetni. Témának ott a két vállalkozásunk, a gyerekeink, a családjaink, az ismerőseink. És pszichológus vagyok. A kommunikáció az elsődleges munkaeszközöm. De azért nehogy azt hidd, hogy ennyi az egész, hogy imádunk beszélgetni, aztán már zökkenőmentes is a kapcsolatunk. Áh, dehogy is. Az alapok jók, de azért ezt is el lehet rontani, ha nem vigyázunk.
Filmajánló a hazudozásról
S van ám még egy elfogadhatatlan női hozzáállás számomra. Mert az még semmi, hogy a feleségével a kapcsolat gallyra megy, ahol nincsenek gyerekek. A 4 gyerekes anyuka viszont gáz. Amikor hazudik a gyerekének, hogy ő csak náthás, holott pontosan tudja, hogy nemsokára a föld alatt fekszik. Na, ez szemétség, mert az a gyerek pontosan tudja, mi lesz. És még szarabbul érzi magát attól, hogy ráadásul még az anyja is hazudik neki.
Úgy, hogy egészen konkrétan el is mondja, hogy amikor az apja haldoklott, azt se vallották be neki. A férfi már a halálos ágyán feküdt, amikor ő még mindig egy pecázást tervezett vele. Hogyne tervezett volna szegény, mert az anyja ezzel hitegette. Oké, értem én, hogy meg akarja óvni, de basszus. Ezzel nem lehet megóvni, ezzel ártani lehet csak neki. Nemcsak a bizalom rendül meg, hanem még csak el sem tud búcsúzni normálisan, ergo pokoli nehéz lesz a gyász feldolgozása, ha egyáltalán valaha képes lesz rá maradéktalanul.