Négy gyerekkel emberek közé menni: feltűnés. Még csak el se lehet bújni egy napszemüveg mögé, mint a celebek. A férjem kézen fog kettőt, én is kettőt. Az emberek pedig találgatják, vajon mind saját-e vagy elhoztuk-e magunkkal az unokatestvéreket is.
Nem mondhatnám, hogy hosszú út vezetett idáig. Inkább azt mondanám: rövid, de piszok durva út vezetett idáig.
Huszonévesen, friss diplomával mint tűzoltó pszichológus, meg akartam váltani a világot. Mivel lett egy saját tűzoltóm, a figyelmemet más szakmai kihívások felé fordítottam.
Összeházasodtunk, s szereztünk lássuk csak…
Pénzt kerestünk, veszekedtünk és kibékültünk. Szóval ment minden, mint a karikacsapás.
Míg nem aztán egy rekkenő nyári napon…
GYEREKÜNK SZÜLETETT.
A következő nyáron MÉG EGY.
A harmadik nyáron MEGINT EGY.
És akkor azt mondtuk, hármat mindenki tud, az olyan snassz. Így a negyedik nyáron világra jött a NEGYEDIK IS.
S, hogy fokozzuk a káoszt: a férjem megvett egy 60 éve működő gumiszervizt, és soha nem ért haza nyolc előtt.
Én megnyertem a marketinget és a pénzügyeket. Emellett pedig megírtam a pszichológus doktori disszertációmat a rajtam szuszogó aktuális babával. Már, amikor volt rá időm.
Különben 0-24-ben cserélgettem a pelenkákat, öblögettem az orrszívót, dobálgattam a szennyesbe a lehányt pólóimat, s papit kenegettem a gyerek szájába, de leginkább az arcára.
Cseppet sem élveztem az egészet. A hátamon csüngő gyerekkel mostam és teregettem, mosogattam és pakoltam. Rendkívül magányos voltam. És rengeteget sírtam. Mert úgy nézett ki, ennek sosem lesz vége.
Majd bölcsibe és oviba mentek. Már kevesebbet cseréltem pelenkát és szívtam orrot. Ehelyett viszont tréningeket tartottam Zalaegerszegtől Nyíregyházáig.
És sokat játszottunk és futkároztunk és meggyőztünk és vitáztunk és nevettünk és ráébredtünk és beláttunk és bocsánatot kértünk és gyakran megőrültünk. Mindig óriási hangzavarban.
A fordulat: majd olyan képességekre tettem szert, amiktől többé váltam.
Előfizettem hangoskönyv appra, beiratkoztam könyvtárba, vettem is könyveket és TED videókat néztem. És elemeztem és elemeztem és másnap kicsit másképp csináltam. Pedig sokszor úgy éreztem, nem vagyok jó anya. Hanem csak a bűntudat van, hogy rosszul csinálom. S ordítozás nélkül nem megy.
Míg végül ahelyett, hogy a férjemmel lassan szivárgó nyállal mindketten szanatóriumban kötöttünk volna ki, a kovid karantén kellős közepén elindítottuk a második családi vállalkozásunkat, egy Mapei építőanyag szakkereskedést. Itt a pénzügyek és marketing mellett a készletkezelést is megnyertem. Hurrá, még egy szakma.
Majd nyitottunk egy rendelőt a Napos oldalon, s végül az Anyakurzus is életre kelt, amit most olvasol.
Minden jog fenntartva © Adatvédelmi tájékoztató | ÁSZF
